2011. Egy újabb világvégeváró év. Az első, amit egészében a debreceni albérletben töltöttem el, most erre mondom: otthon, (nem is olyan) távol a szülői háztól, Hajdúböszörmény patinásan poros belvárosától, a kopaszító fagyoskodástól és a minőségi éhezéstől, ami egy évtizeden át annyira természetesnek hatott. De most épp van időm sajnáltatni magam, ez is jelzi, hogy mekkorát fordult minden bennem.