Ma este felhívott Bach Máté. Először ízes tájszólással próbált bepalizni, hogy ő egy öreg bácsi, akivel valamikor 2009-ben találkoztunk még Békéscsabán. Sikerült is neki, majdnem előbányáztam azokat a nem létező emlékeket is. Bach fotográfus, a prae.hu-nak is bedolgozik, de most egy nagy kiállításra (vagyis vetítéses munka összeállítására) készül. A Vagány históriákat a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatják be április 11-én este.
Első vonalbeli szépírókról és egy-egy általuk ajánlott fiatal költőről/íróról készít Máté portréképeket, és – mivel Borbély Szilárd engem ajánlott – az én képemet is célkeresztbe szeretné venni. Bach személyes élményekkel terhelt helyeken fotózza a szépírókat, s mivel nekem Pesten nem nagyon van ilyen individuális emlékezethelyem (legfeljebb kávézó, pub, szórakozóhely – Máté pedig nem akarja újrajátszani a 20. század eleji irodalmi portrék közhelyeit), lehet, hogy leutazik Debrecenbe a jövő hét végén, hogy lőjön pár képet, vagy egyenesen Hajdúböszörménybe, meglátjuk.
