A Glaukóma egyik versét vettük fel a PoetVlogosokkal, ez a videó nyitja az általuk indított sorozatot. Az irodalomnépszerűsítő projekt keretében kortárs költőket kérnek meg, hogy mondják fel egy-egy saját szövegüket. Nem szokásom memoritert tanulni, most sem ment könnyen, de végül csak összejött több-kevesebb sikerrel. Így szól tőlem A közelség közhelyei…
A közelség közhelyei
egyfolytában rajta agyalok, tervezem
elhelyezni egy polcon, de még csak
próbálgatom, hogyan a legszebb, ő is
ilyen ember lehet, polcokra rendezi
az embereket, kis cetliket ír, hogy kivel
mettől meddig, mit és hogyan tehet,
így könnyebb eligazodni, na és félre,
nem kockáztat, célt akar és könnyű lelket,
csak az zavarja, hogy magát képtelen
elhelyezni egyetlen behatárolható
felületen, lapokra tépődik, így lehet
önmagánál több, sajátos részleteiben,
egymástól távoli pontokon, egy-egy
könyv közé helyezve, alig lóg ki csak,
mivel biztonságosabb, ha nagyobb
lapok alá vagy borítók közé simul,
mintha ő maga nem is, csak mindennek
mint szerves részlete volna, mert csak
így érdemes élni, nem?, nyomot hagyva
magunk után, mások lapjai közé csúszva