Azt hitted, a héten már megvolt minden, amiről álmodhatsz, de hirtelen egy ufóban térsz magadhoz, átvilágított falú mobilfolyosókon indulsz el, oszloponként rendeződik át a tér minden lépéssel. Nem is te haladsz, hanem a pulzáló folyosó kerüli meg a tested, hogy egy műtőbe tereljen, ahol zöld folyadékot fecskendeznek éppen valakibe. Aztán mikor már látszik, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat, egy dagadt nő kukába gyömöszöli, majd ráül a lyukra, és a hangtompítás után elégedetten indul el feléd, te következel. Csak remélni tudod, hogy nem egy kortárs író, hogy ez nem a JAK-tábor, de talán azt is megéled még legalább egyszer.
Katt ide és olvasd tovább: a JAK-tábor első napjáról írtam netnaplót a Literára.