10 évvel ezelőtt, február 23-ára virradó éjszaka Tatárszentgyörgyön meghalt egy ötéves kisfiú és az apja. Megölték őket. Mint később kiderült, Tatárszentgyörgy a cigányok elleni sorozatgyilkosság egyik stációja volt. A sorozatgyilkosság rasszista kiötlői hagymázos vízióikban magukat világmegváltóknak képzelték. Vagy egyszerűen élvezték, hogy bármit megtehetnek. Nagy társadalmi bűntudatot nem váltott ki se a sorozatgyilkosság maga, se a hat halálos áldozat. A 10. évfordulón történő megemlékezésre fiatal írókat, költőket kért fel a 2000 irodalmi és társadalmi havilap szerkesztősége. A Tatárszentgyörgy árnyékában című programon Bödecs László, Fehér Renátó, Kállay Eszter, Mécs Anna, Papp-Zakor Ilka és Simon Márton mellett én is felolvasok majd 2019. február 23-án (szombat) 19 órától a FUGA Budapesti Építészeti Központban, zenél a Romano Glaszo.
A belépés ingyenes, de az esten pénzbeli adománnyal lehet támogatni az áldozatok családjait. Az őket segítő csoporthoz (Csorba család karácsonya – 2010) itt lehet csatlakozni. Ha valaki átutalással támogatná a családokat, az Oltalom Karitatív Egyesület alszámlát nyitott erre a célra: MagNet Bank, 16200106-00064620. Külföldről utaláshoz: IBAN: HU60 1620 0106 0006 4620 0000 0000.
Az alkalomra elkészült életem eddigi leghosszabb (3,5 oldalas) verse, amely két kontrollolvasóm közül az egyik szerint egyben a legjobb is, amit valaha írtam.
A leégett tetejű ház Tatárszentgyörgyön