A hosszú ideje Svédországban élő Szeles Judit még 2014 elején vette fel velem a kapcsolatot. Bizalmat szavazott nekem, rendszeresen megkeresett szövegeivel, majd a készülő kötettervén is dolgoztunk együtt, végül Lapis József szerkesztésében, a FISZ Hortus Conclusus könyvsorozatában jelenhetett meg az Ilyen svéd, melynek debreceni, Újkerti Könyvtáras bemutatóján 2015. október 22-én (csütörtök), 17.00-tól én beszélgethetek Judittal.
A könyv végén a sorozat hagyományaihoz híven egy hosszabb interjú is olvasható Honnan jövünk, hová tartunk? címen, Judit kérésére ott is én voltam a kérdező. Az egyik válaszból idézek lentebb, hogy megvilágítsam, milyen különleges, a magyar lírába páratlan versvilágról is van szó…
Szeles Judit: „A svéd társadalom etnikailag igen sokszínű, de szociálisan sokkal homogénebb, mint a magyar. Cél is a svédeknél, hogy a nagyobb szociális különbségeket felszámolják. Svédországban mindenki svéd. Ugyanolyan jogokkal rendelkezik mindenki. Ez igen fontos üzenete a verseknek. Valahol azonban eltűnik az individuum ebben a nagy egyenlősdiségben. A versekben található adatok egy jó része a Svéd Statisztikai Hivatalból származik, illetve különböző internetes forrásokból, másrészük viszont blöff. Az önértelmezés egyik lehetséges fajtája az önigazolás megtámogatása adatokkal. A szubjektum nem érzékeli önmagát külső visszaigazolás (adatok) nélkül. Kapunk is elegendő adatot, információt különböző csatornákon keresztül: adatokkal tömik a fejünket, az egy modern mantra. A folytonos, mantraszerű ismétlés pedig az (ön)irónia része. Hiszen hogyan válhatna szakrális szöveggé egy meglehetősen bizonytalan eredetű és értékű számadat vagy egy önmagában is esetleges történelmi dátum?”
Szeles Judit: Ilyen svéd