Egész februárban Stuttgartban dolgozhatok az Akademie Schloss Solitude-ben. Ez az épületkomplexum látható lent madártávlatból. Én valahol a baloldali épületszárnyban leledzem, s szeretném itt véglegesíteni a harmadik kötet kéziratát, hogy aztán Brückner Jánossal még legalább fél évünk legyen szöszölni a könyvhöz készülő képanyaggal.
Elhoztam magammal Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplóját, s már a végére is értem. A könyv vége felé a 2015-ös Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj átadójáról is szó esik (ahova ő zsűriként jött el, én pedig gyanútlan nyertesként), érdekes egybeesés, hogy épp a díj miatt lehetek most itt.
„El lehetne tűnődni, milyen is ez a fiatal irodalom, hogyan változik ez az egész, az irodalom helyzete, az irodalmi becsvágyak. Egyszerre tárgyiasak és érzelmesek, térnének vissza a valósághoz (muszáj vagyok közbeszúrni, hogy a »valósághoz«), és végtelenül irodalmiasak (ebben olykor hasonlítunk), lógnak a levegőben, és közönséget akarnak és szerveznek is maguknak. És annyira tehetségesek!”
Akademie Schloss Solitude