Most elkezdek előszedni ilyen régi dolgokat, legyenek egyben. Emlékeztetőül. Így később is tudom majd nyomok alapján, amire most még emlékszem. A Zempléni Múzsa 2010. augusztus 17-én ünnepelte 10. születésnapját Széphalmon, a Magyar Nyelv Múzeumában, ahol több fiatal társaságában én is felolvashattam. Az indulás előtt álló KULTer.hu-nak is itt kértünk recipéldányt Palágyi László első kötetéből, amiről aztán Uri Dénes írt kissé elégedetlen hangú recenziót. Az eseményről Balajthy Ági tudósított a Literának. A felolvasás egyik résztvevője berágott, mert a portálnál egy szerkesztő a róla szóló résznél kurtított a cikkből. Aztán hosszas levélháborúzás után helyreállt a világ rendje és visszakerült a szövegbe. Régi szép idők és parák.
Ott volt tehát a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei különítmény: Balajthy Ágnes, Barna Péter, Lovas Anett és Lapis József, mint a Zempléni Múzsa egyik szerkesztője. A felolvasás után feLugossy László Sárospatakra vitt át bennünket, majd fizetett néhány üveg bort és regélt: A. E. Bizottságról, Vajda Lajos Stúdióról, aztán a magyar filmtörténet talán legszebb snittjéről. Ez utóbbira külön kértem, mert Tarr Béla Werckmeister harmóniákjában ő játssza a Napot, mikrokozmikus centrum a (re)szakralizált kocsmában, ez az egyik vesszőparipám. De a a pataki borospincézés sem volt akármi. Miután a Nap és felesége nyugovóra tértek, mi Ágival, Anettel, Józsival és Petivel tovább boroztunk a sötét Bodrog partján. Valami, ami azóta is tart, ekkor és ott kezdődött el Anett és Józsi között. Ez a legszebb az egészben.
