Miután Szigligeten az Orcsik Roland-Sopotnik Zoltán sorozatszerkesztő-páros nyert, immár nagyon úgy tűnt/tűnik, a 2012-es Ünnepi Könyvhétre megjelenhet a JAK gondozásában első verseskötetem. Talán ezzel egyben az utolsó is. Sopotnik még jó pár hónappal a tábor előtt írt rám, hogy küldjem el a kéziratom, de nem hittem volna, hogy végül a pályázati anyagba is felveszik. A másik sorozatszerkesztő páros (Borsik Miklós-Simon Márton) sok nevet említett, de konkrétan semmi biztosat, bár a pályázati anyaguk jobban megírt volt. Végül a JAK-os többség az idősebb párosra szavazott.
Pár nappal később Simon Marci egy feldúlt prae.hu-s tudósításában rám sütötte, hogy ledisznóztam az összes pestivel egy kalap alá véve, így, csak kicsit viccesebben írta. Később egy cikk alatti kommentben belátta, hogy nem mondtam ilyesmit, csak fikciókat írt össze, ez csak természetes. (Na de egy tudósításba?) Csak Az irodalom szexi program adott lehetőséget, hogy elvarrjuk a szálakat és könnyekkel küszködve egymás karjaiba boruljunk… Na azt azért nem, de legalább már nincs harag. Minek. Csobánka Zsuzsa első regényéről vagy a szexualitás kortárs irodalomban való tematizálásáról azért még most is más a véleményünk. A rendezvényen ugyanis ez volt a fő téma. Meddig lehet elmenni és hol válik elégtelenné a nyelv? Mit szabad leírni és mi az, ami már túl nyers? És mi hogy oldjuk meg ezt, ha egyáltalán?
