Kitakart anyám
„A kötet a fotózás szakszavait (előhívás, negatív, sötétkamra) mozgósítva teremt vezérnarratívát, melyet a fotószerűen megkomponált versek teljesítenek ki. Nyilvánvalóan ezek a szakszavak is több vegyértékűek. A halott előhívása, a síri áldozat antik borzongásának árama is végigszalad a szövegen, s ez az előhívás a „közös” fényképeket is láthatóvá teszi. A sötétkamra sötétsége teremti meg a látványt, alakítja láthatóvá a hiányt. Balogh Kristóf József és Imreh Menetmen Sándor konkretizálják is a „kitakarást”, ugyanis a családi archívumból származó fotókat ők formálták képi narratívává.” (Csehy Zoltán)
„(A) költő az Omlás című a könyvében szinte a folytathatatlanság dramaturgiájába és szcenáriójába vezette önmagát és olvasóit, amennyiben ott egyfajta apokaliptikus véget vizionált. És ha fogalmazhatok így, tulajdonképpen a legtermészetesebb s egyben a legkockázatosabb verziót, fordulatot választva lépett a folytathatóság, pontosabban az új kezdet irányába a Kitakart anyám című kötettel: a legszemélyesebb momentumot tárva fel önmaga és olvasói előtt és számára, édesanyja életének, halálának, emlékének, egyszóval világának, közös világuknak a megteremtését.” (Valastyán Tamás)
Megrendelhető az alábbi linken a Lírától, valamint itt a Bookline-ról.
Kitakart anyám, Kalligram Kiadó, Budapest, 2025.
Omlás
„Rom előttem, rom mögöttem – akár ezzel a Szabó Lőrinc-i parafrázissal is felvezethető Áfra János új kötete. Hiszen az első vers egy »romos« mottóval indul, a Madarak romjai című záróvers pedig a megállíthatatlan zuhanás motívumával érkezik vissza a szétporladáshoz. Persze mi mást várhatunk egy Omlás című kötettől. S valóban, ahogy a szerzőtől már-már megszokhattuk a »komoly« dolgok iránti elköteleződést, e kötetében is az egész emberi létezéssel, civilizációval, sőt, emberi teremtéssel vet számot. Áfra nemzedékének egyik legkomolyabb költője, mind a versnyelv, mind a versek ciklusba rendezése terén egyik legtudatosabb alkotója. S ezt az állítást nem árt rögzíteni, elhelyezni itt e szövegben, mint egy középület alapkövét. Mert az Omlás című kötet »olvasható« egyfajta alapkőletételi szertartásként is: megemelt, jelentőségteljes, szakrális aktusként.” (Visy Beatrix)
„Áfra János elgondolja, fikcionalizálja, elmeséli a maga eszközeivel itt és most mindezt, nem a szinoptikusok mintájára, hanem János látomásos jelenései apokaliptikus víziójának szimulációjával. Pontosabban és finomabban szólva Áfra nukleáris kataklizmája nyomokban, mintázatában, struktúrájában tartalmazza János jelenéseit. Mert ha szigorúan (vagy éppen megengedhetetlenül lazán) vesszük, az Omlásban is a hetes szám szervezi a világ textusát, a textus világát. A nyitó vers, az öt ciklus, illetve a Képzőművészeti inspirációk című paratextus összesen hét szövegdarab (amiként Jánosnál is a bibliai textus a hetes aritmetikai mértéke szerint bontakozik ki), de talán ennél fontosabb, hogy Áfra könyve referál a láthatóság–láthatatlanság paradoxiájára az apokalipszis eseményének elgondolásakor, ábrázolásakor.” (Valastyán Tamás)
„Az Omlás mer súlyos lenni, komolyan veszi emberi mivoltunk aktuális és örök érvényű dilemmáit. Az egyéni tapasztalatokat szinte mindig általános létkérdéssé duzzasztja, eltávolodik a posztmodern kisember bagatellizáló regiszterétől, helyette emelkedett hangnemben nyúl témáihoz.” (Petri Flóra)
„Áfra János rendkívül színvonalas költői pályáján új állomáshoz érkezett, ebben mintegy az előző, szintén nagyon tudatosan komponált kötetek nyelvi magatartása ötvöződik és kap új színezetet. Teremtéstől a széthullásig. Az építés és a szétesés romjai szerveződnek montázzsá. Az egyes versek a montázs részei. Magánmitológiába vont személyesen parciális tapasztalatok, amelyek olyan nyelvet találnak, amely révén egy egész teremtéstörténet íródhat annak apokalipsziséig, de mindennek egyetemessége paradoxonszerű, mégis privát lesz.” (Payer Imre)
„Áfra János Omlás című műve véleményem szerint az idei év egyik legátgondoltabb és legjobban összerakott verseskötete, amely rengetegfelől és rengetegféleképpen próbálja meg értelmezni az univerzális létezést, miközben brillírozik a különféle költői technikák felhasználását illetően is. Így persze bízom benne, hogy minél több olvasóhoz el fog jutni.” (Bak Róbert)
„A kötet címe kijelöli az ívet, amit aztán befut a közben szabadon elkalandozó kötet: a sokféle hangon megszólaló költeményekből egy nagyszabású, mégis intim pusztulástörténet dereng fel, ám találó módon ezt gyakran épp az építészet – sőt, olykor a szilárdságot vizsgáló statika – nyelvén tárja elénk, ahogy az a ciklusok címeiből is látszik: »Oszlop, Alapfal, Anyagfáradás, Entrópia«. A költészet kihívásokkal teli, mégis biztonságot nyújtó közegében így tényleg egyszerre élhetjük át az embert is mozgató két őserőt: az építkezést és a pusztulást.” (Jankovics Márton)
„Az Áfra János által megfogalmazott kezdetekben ott a vég is, a fejlődésben, a lehetőségben, láthatóvá válik a katasztrófa lehetősége, a kanyar, ahol a dolgok rosszra fordulhatnak. Az Omlás maga egy folyamat, az összeomlás, annak a vége és valaminek a menthetetlen lezárása is. Hogy ezek a versek végül mégsem rántják az olvasót a teljes letargiába, hogy nem csak a kegyetlen gyomros utáni légszomj marad, az azért lehetséges, mert egyúttal felvillantja annak a lehetőségét is, hogy az összeomlás után is lesz valami. Nem csak füstölgő romok, vége főcím és annyi. Van folytatás, következik valami új, ami még akkor is lehetőség, ha esetleg már nem leszünk, nem lehetünk részesei. A légszomj mellé megadja azt az első, felszabadító lélegzetvételt is.” (Kormos Lili)
Megrendelhető a Libri felületén alább, valamint itt a Bookline-ról.
Omlás, Kalligram Kiadó, Budapest, 2023.
Termékeny félreértés / Productive Misreadings
„(V)ártam már nagyon egy olyan teljesítményre, amely előrelépést mutatna az új nyelvi kiterjesztések felé, s amely a szemléletváltás esélyét hozná el. Kétségem sem volt, hogy ennek a lehetőségét a digitális művészetben rejlő nyelvi távlatokban lehet megtalálni. Most már tudom, 2020-ban immár ez is megtörtént, mégpedig a magyar könyvkiadásban.” (Szombathy Bálint)
„A Termékeny félreértés / Productive Misreadings a művészkönyv műfaji sajátosságait tudatosan szem előtt tartó műként a közös alkotás performatív jellegét emeli ki. Az Áfra–Szegedi-Varga együttható más művészeti ágakban tevékenykedő alkotók együttműködésének szép és sikeres példája. Minden megvan benne, hogy ritka, kultikus könyvtárggyá váljon.” (Szirmai Panni)
„A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek neoavantgárd könyvműveivel tart rokonságot a Termékeny félreértés / Productive Misreadings, de művészetköztiségében azoknál radikálisabb. Éppenséggel mert elődeinél elméletileg fölkészültebb, törekvéseiben pedig célra tartóbb. Érzékeli, hogy mi mindenre nem képes a vers, hol tudnak (s hol pedig nem) segítségére sietni a társművészetek.” (Géczi János)
„Egy igen jó költő, valamint egy igen jó képzőművész. Létrehoznak egy igen jó könyvtárgyat, olyan alkotást, amelyet egészében érdemes szemlélni, hiszen ez a műalkotás maga a könyv. Folyamat, ahogy lapozgatjuk a könyvüket, a középig, vagyis az Ω végpontjáig, onnan is az Ω kezdetéig, az α-ig. A kezdet a vég, sugallja az egyik utolsó, vagyis az egyik első (?) képvers. A szöveg maga a kép, a kép maga a szöveg.” (Petőcz András)
„Miközben tehát a kötet alapvetően a lineáris olvasás- és (inkább) befogadásmód kisiklatását, megkérdőjelezését, a kísérletezést pozícionálja, voltaképpen nem nélkülözi azokat a téteket sem, amelyek ráirányíthatják az értelmező figyelmét a XXI. század elkerülhetetlen problémahorizontjaira (vagyis: a játék terét megképző alkotás nem válik maga is játékká, komolytalan játékká, hanem kurrens kérdéseket is mérlegre tevő műként értelmezi önmagát). Ugyanakkor nem kizárólag ezekhez a koncepcióhoz kötött perspektívák miatt emelhető ki ezen alkotás mint jelentőségteljes vállalkozás, hanem azért is, mert a textuális és a vizuális médium olyan fúziójára, dialógusára képes tárgyat hoztak létre alkotói, amilyenre manapság bár egyre több példa mutatkozik, azonban (továbbra is) annál nagyobb szükség van.” (Vincze Richárd)
A könyv elfogyott, így jelenleg nem rendelhető.
Szegedi-Varga Zsuzsannával: Termékeny félreértés, Debrecen, Új Alföld Könyvek, 2020.
With Zsuzsanna Szegedi-Varga, Productive Misreadings, Debrecen, New Alföld Books, 2020.
Rítus
„Azt sejthetjük, hogy valamikor a történelem kezdetén, amikor a még emberi kéz által alig érintett természetben az első homo sapiensek elkezdtek szavakkal szólni egymáshoz, máris teremtettek valami újat, addig nem létezőt. Vélhetően: az isten/istenek születése is ennek a verbális világleírásnak a terméke. A kötet tartalma ezt az ősi folyamatot modellezi a posztmodern utáni korszak poézisének eszköztárával, amikor visszahelyezi a költészetet az eredeti világ- és istenteremtő szerepébe.” (Fekete Marianna)
„Áfra János kötetének legfőbb tétje ez: a hétköznapok ismétléseinek, az életút rutinjainak átritualizálásával értékesebb létezést felkínálni. A költészet performatív erejével.” (Vida Gergely)
„Ezzel a ritualitással Áfra radikálisan megújítja a magyar intellektuális költészet ama formáját is, melyet Németh G. Béla »önmegszólító« verstípusnak nevezett, noha ebben a versbeszédben szinte alig van nyoma valami felsejlő én-nek vagy valamilyen megnevezett te-nek…” (Kocziszky Éva)
„A kötet nem a visszafordulások, sokkal inkább a teremtés jegyében áll. Áfra János célja, hogy olyan költői nyelvet teremtsen, mely érvényesen tud beszélni a személytelenségben elgondolt emberi létezés dimenzióiról. A Rítus koncept-kötetnek mondható, amennyiben a beszédmódot és a legfontosabb tematikai–poétikai kérdéseket illetően a versek között »alapvető ihletrokonság« figyelhető meg – mintha a költő nem egyes verseket írna, hanem eredendően is kötetként képzelné el ezt a költői anyagot. A könyvben megfigyelhető a teljességre törekvés abban az értelemben, hogy a szerző fáradhatatlanul bontja ki a maga alkotta nyelvben rejlő költői lehetőségeket. A versnyelv nem fárad el a kötet végére sem…” (Krupp József)
„Pár hónappal ezelőtt Áfra János költő felkért, hogy táncoljak a Rítus című kötetének debreceni bemutatóján. Akkor találkoztam igazán mélyen a verseivel, melyek szuggesztivítása magával ragadó, lehengerlő, letaglózó volt. Fantasztikus ahogy az emberben összeérnek a szálak és most a mi rítusunkba emelhetem az ő rítusait, melyeknek zenét és hangot adnak a már említett zenészek (Zombola Péter és Phillipp Gyögy). János mondatai így talán felsértik a hétköznapi teret annyira, hogy felértékelhessük a hétköznapi életünk rítusait, és helyi értékén kezelhessük azok fontosságát, létszükségletét.” (Gergye Krisztián)
A könyv elfogyott, így jelenleg nem rendelhető.
Rítus, Kalligram Kiadó, Budapest, 2017.
Két akarat
„Beszéd közben vállalnia kell a távollévő fél képviseletét is. Ami történt, nem volt véletlen. Van magyarázat arra is, amibe nem vagyunk képesek beletörődni. A költemények pedig regénnyé állnak össze, amelynek hőse már nem a szerző, ahogyan a nő sem X, Y vagy Z, hanem a hős állandó ellenlábasa, több változatban: a másik akarat. Ez utóbbiakat már Oravecz Imre írta, az 1972. szeptember harmadik kiadásának előszavában (2003). Meggyőződésem, hogy Áfra János Két akarat című verseskötete a magyar nyelvű szerelmi költészet legjelentősebb nyelvi, megtartásra és elhagyásra építő eseménye Oravecz joggal kultikus kötete óta.” (Szilasi László)
„»Keresésre kényszerít az akarat, / a legvastagabb könyv, / amit még nem írtak meg« (Kifáradás). Ha nem is a legvastagabb Áfra János verseskönyve, de az máris bizonyos, hogy a keresés könyvét írni kezdték: a scriptor pedig elsőrangú, érzékeny, fantasztikus zenei retorikával megáldott, okos és szuggesztív egyéniség. Amit létrehozott, az pedig ünnepi esemény.” (Csehy Zoltán)
„Áfra János kötete izgalmas, sok finom, szinte észrevétlen játéka mellett egyáltalán nem homályosul el e költészet tétje. Érthető és szerethető lírája időről időre merészen megtöri saját maga által felállított szabályait, és képes újrapozícionálni az olvasót.” (Antal Balázs)
A könyv elfogyott, így jelenleg csak e-könyv formátumban rendelhető a Bookline-ról.
Két akarat, Kalligram Kiadó, Budapest, 2015.
Glaukóma
„Költőnk imponálóan sokféle jellemzői közül kizárólag azokat a sajátosságokat említem, amelyek megkülönböztetik kortársaitól. Ilyennek tudom azt, hogy kidolgozott, egyéni antropológiája van, melyben egymáshoz pontosan illeszkednek a testről, a lélekről és a szellemről vallott képzetei. A holisztikus antropológia segítségével nyelvében, gondolkodásmódjában, grammatikai és retorikai kidolgozottságában sokféle módon és karakteresen egyéniesített (ha férfi, ha nő, vagy ha gyermek) a vers beszélője. És ennek az antropológiának utasítása van az ember makrokozmoszban betöltött – értelmezői – szerepéről.” (Géczi János)
„Áfra János versei megdöbbentő erővel, adekvát nyelven, mélyről jövő, emlékezetes költői képek segítségével nevezik néven a betegségek okozta testi és lelki sebeket, illetve mutatják be azt az utat, mely a test romlásának első jeleitől egyenesen vezet a kórtermekig, onnan pedig a lelki összeomlásig.” (Bedecs László)
„Ellépésről van szó a testjellegű diskurzusoktól, egy másik, finomabb, összetettebb [szólam], a látás és a látásnak az elbeszélhetősége irányába.” (Borbély Szilárd)
A könyv második kiadása megrendelhető a Líra oldalán alább, valamint a Bookline-on.
Glaukóma, Kalligram Kiadó, Budapest, 2021.
Glaukóma, JAK+PRAE.HU Kiadó, Budapest, 2012.