Kele Fodor Ákossal még a József Attila Kör 2011-es táborában haverkodtunk össze. Azóta ő igazi családapa lett. Civilben filozófia tanár, komoly, jól elbeszélgetünk bármiről. Amúgy a Prizma filmművészeti folyóirat és az Eső című irodalmi lap szerkesztője. 2010-ben jelent meg első verseskötete, a Textolátria. Az pedig már Szigligeten kiderült, hogy nem csak a vizualitáshoz és a versíráshoz van érzéke, hanem emellett hatalmas partiarc is.
Első verseskötetéről a KULTer.hu-ra írtam A szöveg imádott térideje címen egy recit. Gondolom, ez adta az apropóját annak, hogy megkért, beszélgessek vele a budapesti Kalicka Bistroban 2011. április 19-én, mégpedig vizuális költészeti hagyományokról és a műfaj lehetséges jövőjéről. Már akkor sejtettük, s azóta csak egyre erősödik az vélekedésünk, hogy a kép és szöveg koegzisztenciális viszonyának megteremtésére törekvő alkotói kísérletezés és az új intermediális lehetőségek kihasználása egyre meghatározóbbá válik majd a fiatal lírikusoknál.
