A biblio- vagy irodalomterápia lényege, hogy az olvasás, az irodalmi szövegekkel történő foglalkozás az önismeret fejlesztését, az érzelmi nehézségek feldolgozását és a mentális egészség támogatását segítő eszközként alkalmazható egy vezérelt folyamat részeként. A résztvevők egyénileg vagy csoportosan olvasnak és értelmeznek műveket – legyenek versek, mesék, novellák, regények vagy akár dalszövegek –, és az olvasottak/hallottak alapján beszélgetnek saját érzéseikről, tapasztalataikról, dilemmáikról, elakadásaikról, segítve a lehetőségek feltérképezését és a célok megfogalmazását. A foglalkozások gyakran más művészetterápiás eszközökkel, kreatív, önkifejezést segítő feladatokkal egészülnek ki.
Áfra János az olvasás és a terápiás írás jótékony lélektani hatásait tinédzserkorában tapasztalta meg, ezáltal került közel hozzá a szépirodalom is. A biblioterápia mint módszer sokrétűségéről először annak köszönhetően szerzett tudomást, hogy szakemberek kértek engedélyt egyes versei felhasználására, és számoltak be neki utólag azok alkalmazásának pozitív hozadékairól. A pszichológia iránti régre nyúló érdeklődése is hozzájárult, hogy végül maga is elmélyedt ezen a szakterületen. Szakmai ismereteit a Debreceni Egyetemen alapozta meg, a magyar nyelv és irodalom alapszakot filozófia minorral végezte el, majd diszciplináris mesterképzésre járt, később az irodalom- és kultúratudományok doktora lett. A biblioterápia szakot a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végezte el, ahol azóta ugyanezen képzésen óraadóként segíti az irodalomterapeuta-jelöltek edukációját.
A záródolgozata tárgyát képező biblioterápiás folyamat célcsoportját a fiatal felnőttek jelentették, később Waldorf-iskolás kistinédzserekkel, a Debreceni Egyetemen szabadon választható kurzusként pedig több ízben egyetemistákkal, valamint alkalmilag vegyes korosztályú csoportokkal dolgozott együtt. Bár jelenleg más tevékenységi körökre koncentrál, az irodalomterápiás szemléletmód meghatározza gondolkodásmódját, oktatói-alkotói praxisát.
Tiéd itt a tér – Irodalomterápia a generációs kérdésekről, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen, 2024. június 4. (fotó: Vigh Levente)
Az irodalomterápiás csoportmunka hozadékai
Feszültségoldás
A jól megválasztott szövegek olvasása, közös átgondolása segíthet kifejezni elfojtott érzéseket, lehetőséget teremt a kibeszéletlen problémák megfogalmazására, a terhelt személyes történetek újrakeretezésére és a traumák feldolgozására.
Az önbizalom növelése
A titoktartásra kötelezett, biztonságos, támogató közegben lehetőség nyílik az őszinte megnyílásra. A pozitív visszacsatolások, a külső nézőpontból érkező iránymutató kérdések, felvetések, megerősítések pedig segíthetik a magabiztosabb előrehaladást.
Az önreflexió elősegítése
A csoportterápia többi résztvevőjének helyzetén keresztül a saját problémákra is jobban ráláthatunk, képessé válva árnyaltabban szemlélni az átélteket. Felismerhetjük a nehézségek forrását, és különféle stratégiákat sajátíthatunk el mindennapi nehézségeink kezelésére.
Identifikáció
Az olvasó gyakran azonosul egy-egy helyzetet megélő szereplővel, amely az önmegértést elmélyítheti és megnyugvást hozhat, de éppúgy tanulságos, amikor valamely azonosulási lehetőség elől kitérünk, mert egyes karakterek elidegenítőleg hatnak ránk, rámutatva saját határainkra.
Az empátia fejlesztése
Mások meghallgatása, segítő tanácsokkal, támogató felvetésekkel történő ellátása jó lehetőséget teremt az interperszonális folyamatok megélésére. A résztvevők tapasztalatainak, látásmódjának megismerése, az analógiák felfedezése által újraérthetőek a szituációk, amely segíthet az elakadások vagy visszatérő konfliktushelyzetek okának megértésében és feloldásában.
A problémamegoldás támogatása
A többi résztvevőtől hallott történetek, megélések, felismerések utat mutathatnak a saját lehetőségek feltérképezésében, a döntések meghozatalában, és akár új célok kijelölésében, megvalósításában is.