A Debreceni Egyetem Irodalmi Kör, vagyis a DEIK tagjainak meghívására én is részt vettem egy a költészet napja alkalmából megszervezett Tizenkét órás felolvasáson. A helyszín a DE főépületében található Színláz Stúdió volt, ahol a DEIK és a LÉK irodalmi kör is rendszerint tart felolvasásokat, műhelyeket. Szerencsére bárki olvashatott és szinte bármilyen típusú szöveget, így fordulatokban nem volt hiány, de azért képzelt összeszálazódásban sem. Asbóth Balázs például Micimackó és Malacka-pornóval készítette elő a magzatelhajtós verseimet. De talán jobb, ha nem olvasom össze a szövegeket, mert nem tudnám eldönteni, Malacka vagy Micimackó lenne-e a kikapart testű lány. Szóval akkor és ott már egy fokkal kevésbé affektáltam, mint Széphalmon, de még mindig hitetlenül és hiteltelenül olvastam a szerepverseket, s a helyzet azóta sem sokat javult sajnos, félek a nincs gyógyszer. Félrevezető, ha testemen át kapnak hangot. Főleg az odaképzelt nők. Talán álarcot kéne viselnem, a karakterekhez jelmezt tervezni, vagy paraván mögé bújva olvasni hangsávtorzítóval, hogy valami jobb legyen.
