Megjelent egy kései elemzésem Bukta Imre Műcsarnokbeli tárlatáról. Öt éve a Modemes életmű kiállításról a még létező Debreceni Disputának írtam és készítettem interjút, A szakralitás lehetősége a kocsma terében című alapképzéses szakdolgozatomban pedig (amely a Studia Litteraria utolsó évkönyvében jelent meg rövidítve) az ő kocsmafestményeit, valamint Krasznahorkai László Sátántangó című regényének és Tarr Béla ebből készült filmadaptációjának hasonló motívumait próbáltam értelmezni. Tehát most adta magát, hogy az új tárlattal is foglalkozzak, főleg így, hogy Veress Dani barátom külön noszogatott ez ügyben…
„Bukta Imre Másik Magyarországában mindenki saját előfeltevéseiből kimozdulva érezhet át vidéki jeleneteket, vagy ütközhet meg olyan jelenségek képi feldolgozásán, melyekkel korábban még nem
vagy nem így szembesülhetett. Bukta ugyanis rendkívül összetetten értelmezi a falusiak számára szokásos, a fővárosból nézve viszont már-már egzotikusnak látszó problémákat. Ám a munkák összetettsége a kortárs művészet iránt kevésbé fogékony látogatók számára sem teszi nehezen befogadhatóvá ezt az alkotói világot. Bukta különféle kapcsolóelemeken – leginkább alaptémáin – át teremt lehetőséget az elmélyülésre, a másképp látásra. A nagyvárosi látogatónak bizonyára
inkább maga a kérdéskör és az anyaghasználat, míg a falusi környezetből érkezőnek a kortárs művészi közelítésmód lehet revelatív erejű. Valószínűleg e többirányú átgondoltság miatt is tart számot olyan nagy érdeklődésre a Műcsarnok – 2013. március 17-ig meghosszabbított – Másik Magyarország című tárlata.”