Az idei Debreceni Nemzetközi Művésztelep (DNM) témája a művészet ideje. Andrási Gábor, Faa Balázs, Gőgös Ágota, Horányi Attila, Kovács Krisztián és Valuch Tibor mellett én tarthatok bevezetőelőadást, amelynek a következő munkacímet adtam: Kibetűzhetetlen korok, megszólaló képek – Az időkezelés poétikája a mai magyar képzőművészetben. A szöveghasználat a kortárs vizuális művészetekben gyakran válik a vallásos tradíciót, a mítoszok aktualizálását vagy épp azok felforgatását szolgáló eszközzé, a szent idő, a transzcendencia által ígért örök jelen játékba hozásának kulcsává. Az írás ugyanakkor olykor képtelennek mutatkozik a közösségi emlékezet fenntartására, inkább épp a felejtés reprezentánsaként jelenik meg törmelékesen, töredékesen. A személyesebb hangoltságú kortárs művek szöveghasználatát viszont sokszor nemcsak a tömörség, hanem a retorikai megoldások, így például a prosopopeia és az aposztrophé alkalmazása is a lírai beszédhez teszik hasonlatossá. Az előadás a kortárs képzőművészeti időkezelés kérdéseit a poétikai eljárások összefüggésében vizsgálja.
