Régóta tudtam, hogy karácsony nulladik napját idén egyedül tölthetem. Régóta cseszegetnek, hogy silány a honlapom. Gondoltam az előbbi tényt lehetőséggé teszem ez utóbbi probléma orvoslására. Szóval ma egész nap a gép előtt ültem. Mint általában. De ma nem mások szövegeit olvasgattam. Ez egy új honalap. Vagyis blog. Ez az első blogbejegyzésem. Ilyet még nem írtam, remélem, nem is fogok. Vagy nem ilyen szentimentálisan. De most szenteste kedvem támadt elbeszélgetni magammal. Hogy milyen jó nekem. Cseréltem a gagyi honlapot egy picit kevésbé gagyi blogra. Ugyanakkor Barna Péter barátom szerint a blogolás eleve gáz, de nekem most ez a testet öltés nélküli karácsonyi ajándékom. Önmeglepetés. Itt megtaláltok majd rólam mindent, előbb-utóbb. Ha akarjátok, ha nem. Csak engem nem. De először is ezzel a nagyon aktuális versikével, a szentestével kívánok mindenkinek boldog és boldogabb karácsonyt! A Műút 2011/030-as számában jelent meg. Valószínűleg átírom majd. Még mielőtt megjelenik a kötetem. Vagy nem.