Egy antológia. Két műhely. Negyvennyolc vers. Megszámlálhatatlan közös történet. A Felhajtóerő a Jelenkor Kiadó és a Vates közös kortársvers-antológiája. A PécsLIT Fesztivál keretében szeptember 15-én (péntek) 20:00-ás kezdéssel a Művészetek és Irodalom Házában megvalósuló kötetbemutató beszélgetés résztvevői a szerzők közül Erdős Virág, Kemény István, Pion István és én leszünk, moderálni pedig a kiadvány egyik szerkesztője, Bárány Bence fog.
Fülszöveg: „A tartásunk, a felhajtóerőnk: az elemi hiány, hogy éppen abból a valamiből nincs nekünk, amiről azt gondoljuk, lennie kell. Mondjuk, szeretetből, Istenből, humorból, szülőből, lelkiismeretből. Leginkább pedig tartásból, felhajtóerőből. Ezzel jön létre a Mi. Mert így vagy úgy, de alighanem mindannyian benne vagyunk ebben a könyvben, hiába nem gondoljuk magunkat egyként összetartozónak – talán csak ha nagy és közös, igazán fenyegető ellenséget találnánk. Keresni akkor is külön-külön, párban vagy legfeljebb kisebb csoportokban keresnénk, és egymásra is csak akkor ismernénk, ha szemközt vagyunk az ellenséggel. Azzal a valamivel, amitől annyira féltünk, hogy el kellett indulnunk megkeresni. Állunk előtte, és körbetekintünk: »beértünk mindannyian, / hogy egyszerre értünk, hogy most értünk be – / és most elbukunk.« Hogy ne bukjunk el, végtére is két út kínálkozik. Megmenekülünk néhányan, ügyességünknek vagy a véletlennek köszönhetően, hátrahagyva a többieket. Lehettek volna ők is ügyesek vagy szerencsések. A másik út mára nehezen komolyan vehető, titokban mégis vágyott kockázata a létezésnek. Az, hogy megszólalunk: önmagunkról például, és nem önmagunkért.” (Beck Zoltán)
PécsLIT Fesztivál